"A kertben megrekedt

Hangos csattanással verődtek neki az esőcseppek a kemény ablaküvegnek. A millió kis folt folyékony masszává olvadva eltakarta a kilátást. Bár aligha lett volna sok nézni való abban a nagy zuhéban.

Kagome az ágyán végignyúlva bámult a plafont, hallgatta a kavicsok koccanásához hasonlatos hangzavart. Már ott fekhetett egy jó ideje, legalábbis zsibbadó dereka és nyakizmai erről árulkodtak. Viszont ha valaki megkérdezte volna tőle, hogy mennyi nagyobb hibát talált hófehér plafonján, valószínüleg csak ártatlanul pislogott volna az illetőre, olyan szemeket meresztve, mint a kisgyerek, akit valami feledékenységen kapnak. Mert hiába nézett farkasszemet szobája tetejével már egy jó ideje, látni nem látott belőle semmit. Túlságosan sok gond nyomta ahhoz a vállát, hogy békésen átadhatta volna magát az intenzív pihenések és semmit tevésnek.

Több mint egy hete volt már távol a középkortól. Habár most nem a tankönyvek miatt kényszerült hazalátogatni ilyen tetemes időre, most is megvolt ott tartózkodásának a nyomós oka. E súlyos érv pedig természetesen szeretett fél szelleme személyében nyilvánult meg, aki pontosan 8 nappal és 9 órával ezelőtt csúnyán összeveszett vele. Szép, napos reggelnek néztek elébe, ráadásul senki sem kelt bal lábbal, úgyhogy egészen kellemes napnak néztek elébe. Minden bizonnyal nem is lett volna semmi baj, ha Kagome - már nem is emlékezve rá, milyen okból kifolyólag - el nem kezdte volna magyarázni Sangonak, hogy mi az a szallagavató bál. S mint azt minden lében kanál barátaiktól megszokhatták, a fiúk most sem bírtak ellenállni a kísértésnek, hogy ne hallgassák a lányok beszélgetését fél füllel.

* - Ez egy nagyon fontos ünnepség az én világomban. Azoknak a diákoknak rendezik meg, akik belépnek az utolsó osztályba, a tizenkettedikbe, és befejezve tanulmányaikat elmennek az iskolából. A megjelenés ünneplő ruhában kötelező, habár a fiúk ez alól, mint mindig, olyan szinten kivételek, hogy enm muszály kimonót felvenniük. Általában párokban mennek, de aztán sok alkalmi pár szét széled és ezzel is, azzal is táncol.

- Érdekesnek hangzik - mondta Sango halvány mosollyal - És mond csak, téged elhívott valaki, Kagome? *

Na, ott kezdődtek a balhék. A fiatal papnő abban a hitben, hogy a srácokat leköti a reggelire szánt hal pörkölése, kicsivel visszafogottabb hangon elmondta a lánynak, hogy volta képpen igen, elhívták. Azt már nem mondta el, hogy az illető már évek óta bele van esve, ahogy azt sem, hogy az iskola legkapósabb fiúja, hallgatóságának hím nemű tagjai azonban így is rá kaptak a témára. Egy pislantásnyi idő alatt termett ott két jómadár, Shippo az ölébe vackolva be magát, Miroku pedig a tőle megszokott Mirokus stílusban törökülésben ült le mellé, rákönyökölve a vállára. A harmadik fiú azonban nem mozdult. Csak a fehér kütyafülek felettébb gyors rángása árulták el, hogy "csupa fül" és a világért sem mulasztana el egyetlen egy szót sem. Ezek után felváltva vallatni kezdték Róla. Mi a neve, hogy néz ki, kedves-e, mióta és honnan ismeri, stb. Kagome szép sorjában válaszolt mindegyikre, s közben igyekezett szűkszavúra fogni válaszait. Szeme sarkából figyellte a tűznél változatlanul kuporgó Inuyashát, aki még hátulról nézve sem tűnt valami vidámnak. Látni lehetett, hogy a jobbjával egyre erősebben markolja a Tetssaiga markolatát. A kérdez-felelek játék utolsó kérdőmondata és az ehhez társuló kijelentés azonban úgy tűnt, végleg kihúzta nála a gyufát. Ami azok után jött pedig már csak olaj volt a tűzre...

* - Kagome, ugye tetszel ennek a Hoyo gyereknek? - kacsintott félreérthetetlenül a szerzetes a lányra, aki ettől halványan elpirult. Mielőtt azonban nagy zavartan elrebeghetett volna bármit is, Shippo megválaszolta helyette a kérdést.

- Ostoba kérdés Miroku. Ha Kagomét hívta el erre a szallagzavaróra, akkor biztason tetszik neki. Különben miért pazarolná el ezt az alkalmat egy olyan lányra, akit még csak nem is kedvel? - felelte a rókakölyök olyan hangnemben, mintha ez teljesen nyilvánvaló lenne.

- Van benne valami... - helyeselt bőszen Sango is, aki a kvízjáték végére egészen belejött a kérdezgetésbe.

- KAGOMÉNAK RANDIJA LEEESZ!!! - viított fel boldogan Shippo, hatalmas szökelésekkel elhagyva eddigi jól megérdemelt helyét Kagome ölében.

- Nahát Kagome, te aztán nem vagy semmi - dícsérte tényleges elismeréssel Miroku - Először Kougát csábítod el, aztán Hoyo ősét, a végén meg kiderül, hogy a jelenlegi Hoyo is repes érted! Sőt ne feledjük, hogy még a hét zsoldosok közül is megakadt rajtad két bandita szeme...

- Igaz! - csapta össze a tenyereit Sango, feje felett felgyúl villanykörtével és sugárzó mosollyal - Bankotsu és Mukostu is nőül akart venni téged!

- KAGOMÉNAK RANDIJA LEEESZ!!!

- Te aztán vonzod a férfiakat! - veregette hátba Miroku Kagomét nevetve, mintha valami egetverő poént sütött volna el, majd egy élveteg vigyor kíséretében hozzá tette - Vigyáznom kell magamra, nehogy a végén én is rabul essek természetes szépségednek.

- HOGY MI?! - csattant fel egyszerre mind a két lány, habár más-más okoból.

- Nyugalom hölgyeim, csupán tréfának szántam! - emelte fel kezeit a szerzetes ártatlanságot tettetve. A pofonok azonban így is, úgy is elcsattantak a fején, ellátva egy-egy vörös tenyérlenyomattal arcának bal, illetve jobb felét. Eközben a még mindig vígan cigánykerekező és pattogó Shippo tovább kántálta azt a bizonyos mondatot. Addig-addig ugrándozott nagy jókedvében, míg vészes közelségbe nem került a már vészjóslóan örvény aurájú félszellemhez, akinek már pattanásig feszültek az idegei a hallottaktól. Minden feszültsége, mérge, haragja, s bár nem karta beismerni magának, de féltékenysége egyszerre robbant ki a felszínre, amikor a kikiáltó szerepét játszó rókácska elmasírozott előtte, lépésenként kiáltozva a szótagokat. Éppen ott tartott, hogy "DI-JA", mikor aztán robbant a bomba. Inuyasha egy határozott és fájdalmas mozdulattal megragadta a mit sem sejtő Shippot a derekénál és fejmagasságba emelve a képébe ordított.

- FOGD MÁR BE TE VAKARÉK!!!!!!!!!! - azzal hüss, majd bumm, és a kis kobold bibis fejjel landolt egy körülbelül fél kilóméterre lévő fa aljában. A felfúldt hangokra odafordultak a többiek is. Megpillantván a félig betört fejú és jojózó szemű Shippot, Sango azonnal talpra ugrott és a segítségére sietett.

- Ez mire volt jó Inuyasha? - kérdezte rosszallóan Miroku, aki egyszeriben levedlette parázna és léha énjét, átadva helyét a komoly Houshi-sama-nak.

- Bosszantott - morogta oda a fiú, lezártnak tekintve a témát.

- Leszokhatnál az ilyen kitöréseidről! - kezdte a replikálást Kagome is - Ha valami bajod van, mond el, ne kezdj azonnal törni-zúzni!*

Inuyashának pedig ott telt be végleg a pohár. A következő egy óra azzal telt, hogy a fiú elsorolta mindazon dolgot, amivel baja van. A lista fél órásra sikeredett. Nem egyszer megemlítette benne Kagome egy-egy rossz tulajdonságát, valamint feltűnően sokszor említette meg Hoyot, mint irritáló tényezőt az életében. A lánynak ezek az árulkodó jelek termlszetesen nem tűntek fel az agyát elborító lila ködön keresztül. Ő csak visszaordibált, s a kutyafülühöz hasonlóan, a saját "nem tetszik" listára is bőven túl nyúlt a 20 percen. Miután közösen megállapodtak abban, hogy a másik milyen utálatos, érzéketlen és idióta, egymás fejéhez vágtak még pár nyomda festéket nem érdemlő sértést, majd Kagome dúlva-fúlva és totál begődölve hazamasírozott.

És azóta is otthon van. Inuyasha nem jelentkezett, még látatlanban sem. Hosszú ismerettségük alatt eddig ez volt a leghosszabb haragtartásuk. Azt nem tudta, középkori barátja hogy van a dologgal, viszont ő már megbánta ezt az egészet. Egy kicsit még mindig dühös volt Inuyashára azért, amiért olyan csúnyákat mondott neki, ámde miután visszajátszotta fejében a vita minden egyes részletét, neki is feltántek a fiú beszédébe iktatott mejegyzések báli partneréről. Utólag visszagondolva rájött, hogy baromi nagy hibát követett el azzal, hogy beszállt a Shippot ért sérelem miatta szidalmazásba. Valahogy biztosan kitört volna belőle minden egyes már elhangzott szó mint láva a vulkánból, de legalább egy fokkal higgadtabb lett volna.

"Mindegy. Ami megtörtént, az megtörtént. Nem tudok változtatni rajta. Ha lezajlott a szallagavató, visszamegyek és kibékülök vele. Egy kicsit már biztos ő is sajnálja...Annyira azért ő sem haragtartó."

- Még te sem lehetsz ennyire felfuvalkodott hólyag!!! Már eltelt azóta 8 nap is, de te még mindig kötöd az ebet a karóhoz! Nőjj már fel Inuyasha és menj Kagome után bocsánatot kérni amíg SZÉPEN MONDOM!!!

- Most sem mondod szépen.

- Ne szájalj nekem te ebadta csak csináld amit mondok különben lecsavaraom a füleidet!!!

- Ha hozzájuk mersz érni te kéjenc állat...

- Hé fiúk, elég legyen már! - próbálta meg csitítani őket Sango - Ne rendezzetek kakasviadalt a falu kellős közepén...

Azonban hiába volt minden kérlelés. Inuyasha és Miroku tovább acsargott a másikra. A vitájuk cak nemrég vette kezdetét ugyan, mégis már a fél falu köréjük sereglett. Az utóbbi napokban gyakori látványosságnak számított, ahogy a két díszpéldány egymásnak esett, de szigorúan csak azután, hogy az emberileg idősebb fiú kiosztotta Inuyashát. A téma minden nap ugyan az volt: Kagome és az a bizonyos 8 nap.

- Mért kell folyton rajtam élősködni? Nem én kértem, hogy menjen el!!! - kiabálta a félszellem haragtók sötétlő arany szemekkel - Önszántából hagyott itt!

- Mert megint kiprovokáltad! - vágott vissza Miroku.

- De ha egyszer az orrom előtt vitatja meg a magánéletét és olyan rohadt bosszantó?! - üvöltötte a fiú, tehetetlen önmarcangolásában hevesen megrázva hófehér haját, amibe belekapott a hirtelen feltámadt szél. Vadul megtáncoltatta a hosszú fürtöket, s így olybá' tűnt, Inuyashának minden porcikája izzik a méregtől. Pár bámészkodó félve hátrébb léptek párat, egy-két kisgyerek pedig aprót sikkantva bújt szorosabban társaihoz, vagy anyja szoknyájához. Ijesztő látvány egy felhergelt, erőtől duzzadó szellem látványa. A háttérbe vonult Sango is kezdett aggódni a dolgok kimenetele miatt. Senkinek sem lett volna jó, ha túlságosan elharapódzik a helyzet.

Szerencsére Miroku is pontosan ezen az állásponton volt, így amikor észlelte az egyre eszeveszettebbül kavargó aurát bajtársa körül, idejének látta, hogy megadja Inuyashának a kegyelemdöfést.

- Inuyasha... alaptalan a féltékenységed. Egyedül Te nem vetted még észre ezt.

- Nahát Kagome!Lélegzetelállító vagy! - állták körbe barátnői a lányt, amikor megérkezett a szallagavató est helyszínére, Hoyoval az oldalán.

- Én is ugyan ezt mondtam neki - mosolygott elhagyhatatlan sármjával a végzős Isten, amitől - ha ez ugyan lehetséges - Yukáék még inkább olvadásnak indultak.

- Köszi lányok! De ti sem néztek ki rosszul.

Kagome nem vígasztalásnak szánta ezt. Mindegyiköjükön, ahogy az illendőség és a szabály megkívánta, illetve követelte, kimonó díszelgett minden kiegészítővel ellátva. Eiri halványzöldet viselt méregzöld oleánder mintákkal diszítve, sárga obival. Yuka, aki mindig is a friss és vad ötleteiről volt híres vérvöröset viselt, hófehér és halványkék krizanténokkal és szegfűkkel megbolondítva, obija pedig halvány narancs volt. Ayumi, ki világ életében az ártatlanságáról volt híres, hófehét kimonót viselt, krémszín obival. Ruháján egyetlen mintha futott föl lábszárától a nyakáig : egy, a barna színeiben pompázó szálakből megmunkált tűzliliom. Való igaz tehát, mindegyik hölgyemény mesésen nézett ki, mégis Kagome viselete nyerte el az est legfennségesebb ruhakölteménye díjat. Nem volt egy hagyományos darab, annyi szent: ujjai merőben hosszabbak voltak, mint bármelyik kimonóé, amit valaha is legyártottak Japánban ünnepi viseletre. Halvány, szinte már babarózsaszín alapon ezen szín élénkebb és sötétebb árnyalatából, fehérből, valamint bordóból összekombinált virágok és egyéb minták dízselegtek, a százszorszéptől egészen a legapróbb öltésekig tökéletes rózsáig. Obija szintén bordó volt, hátul hatalmas masniban végződve, amiken arany festékkel különböző ősi minták voltak felfestve. S ha ez még mind nem lett volna elég a pompázatos kinézethez, konytba fogott hajába egy olyan csatot tűzött, melyet a gésák is előszeretettel használtak. A csatrról apró zsanérokon mű cseresznyevirágok himbálóztak, kecsesen meglibbenve a legapróbb lépéstől vagy fuvallattól is.

- Táncolunk? - nyújtotta karját Kagome felé hoyo egy meghajlás kíséretében - Bolond lennék kihagyni egy táncot is egy ilyen gyönyörű hölggyel.

A papnő elfogadta a jobbot, azzal el is tűntek a táncolók sűrűjében.

- Kagome egyszerűen mesébe illően szép... - nézett még mindig a káprázattól csillogó szemekkel Ayumi a lány után. Barátnői bólintottak, de volt valami kellemetlen érzés a gyomrukban. Egymásra néztek.

- Eiri, ugye nem csak én érzem úgy, hogy Kagome egyáltalán nem élvezi ezt az egészet?

- Nem. Valami bántja, ebben egészen biztos vagyok.

- Valami gond van lányok? Miről sutyorogtok? - lépett közelebb a duóhoz Ayumi naaagy bébi szemeket meresztve.

- Semmi semmi Ayumi! - legyezett terelően kezeivel Yuka.

- Csak azon morfondíroztunk, hogy honnan szerezhette Kagome ezt a kimonót.

- Na arra én is kíváncsi lennék! - rikkantott felélénkülve az angyalka - Fogadok, hogy egy vagyonba kerülhetett....

Az órák nagymutatói már jóval elhaladtak a 12-esen. Az utcai lámpákat kivéve nem lelhetett a szem egyetlen fényforrást sem a városnak ezen a szakaszán. Kagome már egy ideje rótta a köröket. A tervezettnél egy órával korábban elhagyta a tánctermet, és vele együtt Hoyot is. Úgy volt, hogy hajnali fél 2-ig maradt, viszont egy órával ezelőtt valami hangosat üvöltve a fejében azt mondta: "NEM BÍROOOOOOOM!!!!". Igazat adott a belső hangnak, és erős fejfájásra hivatkozva további szép estét kívánt barátainak, majd elviharzott. Hoyot (aki éppen a férfi mosdóban könnyített magán) már nem akarta megvárni, így a lányok lelkére kötötte, hogy tájékoztassák a fiút távozásáról. Eképp esett hát az eset, hogy idestova legalább egy órája sétált hazafelé. Az ő környékük felé nem ment egyetlen egy busz sem, másik buszre pedig nem akart várni így a késő esti órákban. Nem félt az esetleges bandatámadásoktól. Törzsgykeres tokyoi lévén pontosan tudta, hogyan kell ártalmatlanná tenni egy támadót. Ott lapult a bors spray az obija rejtekében.

Már nem járt messze otthonától. Csupán két utca és egy zebra választotta el tőle - épp az utóbbin készült átkelni. Apró, papucsa miatt kissé csoszogós léptekkel haladt a festett csíkokon, amikor is váratlanul erős fény vakította el jobb oldalról. Az említett irányba fordította a fejét. Hunyorítva, esernyőt formálva tenyeréből próbált meg kivenni valamit a fényforrásból, kevés sikerrel. A fényhez hamarosan égtelen motorzaj is társult, ami úgy bömbölt és dorombolt, mint egy támadásba lendülő vadmacska. Az támadó vadállat - egy autó - egy pillanat erejéig letért az egyenes útról, lehetővé téve Kagome számára a látást. Egy narancssárga jaguár száguldott felé eszeveszett sebességgel. Ismerős volt neki a jármű. Mintha látta volna a szallagavató előtt, a parkolóban. Mire ezt végig gondolta, az autó már csak méterekre volt tőle. Villámgyors fejszámolás, és már tudta, hogy nem menekükhet. A kocsi hamarabb odaér, mint ahogy ő arrébb tud tipegni, hála a szűk kimonójának és a két számmal nagyobb papucsának. Agya teljesen leblokkolt, hirtelen nem volt képes semmilyen ingert sem felfogni. Egyedül csak a felé tartó autót látta, majd már az sem. Egy hangos csapódás, erős fájdalom a testében, fékek kétségbeesetten nyikorgó hangja - majd semmi.