A japán étkezés nagyon eltérő az Eu-ban használttól. Néha még a japánokhoz hasonló kínaiaknak is sok fejfájást okoz a japán étkezés és annak illemtana.

Az étkezés kezdete:

Más animékben már tapasztalhattátok, hogy ha belépünk egy japán házba, akkor kinti cipőnket levesszük és helyette váltócipőt, papucsot vagy sarut húzunk a lábunkra. Nos, étkezés előtt ezektől is meg kell szabadulnunk! Miután megfosztottuk magunkat a lábbelinktől, asztalhoz ülhetünk. Itt a következő eltérés. Japánban ez nem úgy megy, hogy kihúzod a széked, ráhuppansz aztán rákönyökölsz az asztalra. A szigetországban ritka a szék és a magas asztalok. Az asztalok kicsik, sőt, mondhatni aprók, székek helyett pedig zakashi ( tatami ülőszőnyeg vagy ülőlap ) vagy zabuton ( ülőpárna ) áll a rendelkezésünkre. A férfiak keresztbetett lábbal a nők pedig sellőülésben ( fenék a sarkon ) ülnek asztalhoz. Ha vendég van a háznál, akkor először a vendég ül le, utána a házigazda végül maga a ház népe. Egy rövid kis beszélgetüs után végül elkezdődhet a várva várt evés. Még egy rövid megjegyzés a házi étkezéshez: a végén nem szégyen a jó nagy gyomorhang, azaz böfögés.

Az italok és a rendelés illemszabályai:

A japán családoknál az italokat, például teát az étkezés előtt szolgálják fel. S bár lehet, hogy a falnak füle van, de a pohárnak nincs! Apró kis pohárkánkat tehát a következő képpen kell megfognunk: jobb kezünkkel fogjuk meg a csésze ( csészéből isznak általában véve ) oldalát a bal kezünkel pedig az aljánál fogva támasztjuk. A tósztot általában a házigazda mondja. A beszéde végén "kanpai" ( egészségünkre ) vezényszavával koccintunk. Szakéval ( rizspálinkával ) csak akkor szabad poharat emelni, ha köszöntünk valakit, vagyis üdvözlünk. Ha esetleg kérnénk még italt a társaságban csakis a nőkhöz fordulhatunk! Férfihoz italtöltési kérelemmel fordulni nagy illetlenség. Ha nincs az összegyűltek között nő, akkor a társaság egymást kisegíti italtöltési szempontból. Étteremben a legelső töltést a picér végzi el, így ez kiütve.

Miután mindenki belekortyintott az italába a házigazda a "szumimaszen" ( elnézést ) "hívószóval" az asztalhoz hívja a pincért. Ha vendég van a köreinkben, akkor természetesen őt illető az elsőbbség a rendelést illetően. Japánban az ételadagok még a japánok számára is kicsik, szóval nyugodt szívvel rendelhetónk 4-5 féle ételt is. Az étlapokon és az otthoni étkezéseken is egyaránt szerepel a rizs. Mivel ez japánban tradicionális étel és mivel az étkezés befejezéséhez is szükséges, nem árt rendelni belőle. Ha nem étteremben vagyunk, automatikusan kapunk egy személyre szoló adagot.

Az étkezés:

Étkezés előtt általában "osiborival" ( papír vagy pamut törülközővel ) kínálják meg az asztalnál ülőket. Ez a kis apróság arra szolgál, hogy étkezés előtt és közben megtörőljük a kezünket vagy a kifröccsent ételt feltöröljük vele. Vigyázat, a szánkat tilos vele megtörölnünk!

Következő problémánk az, hogy a nagy japán éttermek kivételével szinte mindenhol "basit" ( evőpálcikát ) kapunk. A pálcikát hátulról az egyharmadánál kell megfognunk. Nem szabad túl erősen fogni, mert a kezünk begörcsöl az étel pedig megtanul repülni. Az alsó pálcikát a hüvelykujj hajlatában kell a középső ujjal tartani, míg a hüvelykujjal és a mutatóujjal a felső pálcika mozgását irányítjuk.

Nos, minden adott,kezdődhet az evés. Az "Itadakimasz" kifejezéssel kívánunk jóétvágyat.

Néhány jótanács:

1. Soha ne tedd bele az evőpálcikáidat a rizses tálba. Balszerencsét hoz és nagy illetlenség

2. Ha befejezted az étkezést vagy az evőpálcika tartóba tedd bele a pálcikákat, vagy ha olyan nincs, akkor az asztal szélével párhuzamosan helyezd el őket. 

3. Addig ne állj fel az asztaltól, amíg a házigazda fel nem áll.

4. Nyugodtan böfögj:D

5. Az étkezés végén van egy hagyományos halleves, amit szürcsölve igyál meg! Ezzel azt mondod, hogy finom volt.

 N