Mára alig ezer, a hagyományos japán művészeteket művelő gésa él Japánban. Száz évvel ezelőtt még a rend felforgatóinak tekintették őket.

	A divat- és ízléstrendek meghatározói voltak.

A gésa japán kifejezés jelentése: professzionális szórakoztató. A gésa-hivatás fontos elem a japán tradicionális társadalmi életben. A gésák szolgáltatásai kizárólagosan az arisztokraták számára biztosítottak, és ezek a nők igen magas szinten sajátították el a hagyományos japán művészeteket. Eleganciájuk kivételes, akárcsak a vonzerejük. A gésák professzionális vendéglátók - egzotikus változatban.

A hivatás legkorábbi művelői férfiak voltak, de a 18. századtól kezdve nők töltik be ezt a szerepet. A fiatal lányok képzése jó, ha még a kamaszkor előtt megkezdődik. 17 éves koruktól a maiko-házban éltek a kezdő gésák, itt tanulták megmindazokat a művészeteket, melyekre szükségükvan mesterségük gyakorlásához. Csak az kapja mega gésa címet, aki a maga csoportjából a legképzettebb,és sikerrel tesz le egy szigorú vizsgát.

Szó szerinti fordításban a mesterség neve "szép személyt", illetve "művészetekkel élő személyt jelent. A gésák meg is felelnek ezeknek az elvárásoknak: a művészetek mesterei. Magas fokon értenek a zenészek, tudnak egy háromhúros shamisennek hívott hangszerenjátszani. Értenek a kalligráfiához, jártasak a teaceremóniában, remek társalgók. Hagyományos kimonóban járnak. Egyszerű facipőt, klumpátviselnek, hajukat bonyolult frizurába rendezve viselik, melybe fémdíszeketfonnak. Arcukat fehérre alapozzák, és az ajkakat égővörösre festik. A fiatalabb lányok csak a felső ajkukat festik meg. Az erősebb vonzerő érdekében piros csíkot festenek a nyakszirtjükre.

	A fiatal lányok képzése jó, ha még a kamaszkor előtt megkezdődik.

A teaszertartás során a gésák hierarchikus rendbe szervezik magukat, a szertartásos kapcsolatrendszer mintája a hagyományos családmodell: (anya/lánya fiatalabb/idősebb nővérek).

Mindenik szertartás során az "anya" feladata vezetni a ceremóniát. A csoportjában tanuló gésák mindegyikének megvan a "nővére", aki segít a fiatalabbnak a folyamatos tanulásban. Így a tradicionális tudás átadása folyamatos.

Régen a gésák divat- és ízléstrendek meghatározói voltak, viszont a modernizálódó Japánban szerepük korántsem ennyire jelentős, igaz a mai japán nők közel 30%-a vagy gésa-tanfolyamon, vagy más úton tudatosan elsajátított valamit a gésák tudásából.

Az 1940-es években a gésa-hivatást törvénytelennek nyilvánították, gyakorlóinak többségét gyári munkára kényszerítették. Az 1970-es években még 17 ezer gésa gyakorolta hivatását Japánban. Mára ezernél is kevesebb gésa él Oszakában és Kiotóban. Sok japán üzletember a modern hostessek és bárlányok társaságát kellemesebbnek tartotta. Azok többsége, akik teljes mértékben tudták értékelni tehetségüket és művészetüket, mára már meghalt A Taisho és a korai Showa-időszakban a gésák a hagyományos értékek szimbólumává váltak. A mogákhoz hasonlóan az 1920-as, 30-as években a japán társadalmat fenyegető veszélynek tartották e mesterség gyakorlóit.

	Szó szerinti fordításban a mesterség neve "szép személyt" jelent.

Az Edo-korszakban (1625-1867) a japán kormányzat szigorúan ellenőrizte az egész szórakoztatóipart, a gésák sem voltak kivételek. A prostitúció törvényes volt, de gyakorlását engedélyhez kötötték, és az ellenőrzések is rendszersek voltak. A Edo korai szakaszában a kiotói Shimbara negyed és Edo Yoshiwara nevű része volt a prostitúció kijelölt helye. A 19. század második felére az egész országban több városban létesült sok engedélyezett szórakoztató negyed. A negyedek a prostitúció ellenőrzésére és kordában tartására szolgáltak. A nőket a nyilvánosházak tulajdonosai vásároltákmeg, akik csak akkor nyerték vissza szabadságukat, ha kifizették a tulajdonosnak járó összeget. Szokás szerint a nőknek kötelességük volt feláldozni magukat a szüleik vagy férjük érdekében. Ezért az eladósodott családok gyakran eladták lányaikat egy nyilvánosháznak. A lányokat általában rosszul táplálták, a számos járvány miatt fiatalon haltak meg a szórakoztató negyedekben.

A gésák a foglalkozás eredeti értelmében művészek voltak, művelt prostiuáltaknak csak a 19. század közepétől tartják őket. A gésa kötelessége volt társalkodó- és flörtművészetével elkápráztatni közönségét Mizuno Toshikata 19. századi regényében a gésák arisztokratikusan elegánsak és műveltek, mesteri szinten játsszák a koto-t és a go-t, értenek a kalligráfiához és a festéshez. A gésa a elitművészet tagja. Törvény szerint az igazi gésának tilos volt szexuális kapcsolatba kerülni azokkal, akik megfizették szolgáltatásait. A valóságban nyújtottak szexuális szolgáltatást kiválaszott ügyfeleknek. Ezenközben számos prostituált nevezte gésának magát.

Ahogy a gésák egyre népszerűbbé váltak, a virágzó kereskedőréteg (chônin) ikonjává váltak. A társadalmi életben a divat, a beszédkultúra és az általában vett stílus meghatározói voltak. A kulturális szimbolika a korabeli metszeteken és az irodalomban vált teljessé, és ennek nem sok köze volt a gésák mindennapi életéhez. A gésákat adták és vették, szó szerint a kereskedővilág részei voltak. A szexuális töltetű gésa-figura részben ellentétben állt a konfuciánus etikával, mely a köz ügyét tekintette előbbrevalónak az egyéni jólétnél. A stílust diktáló gésák a kulturális változás emblatikus figurái voltak abban a korszakban, mikor a hatalmon levők a múltat dicsőítették. A gésákra úgy néztek, mint a status quo fondorlatos fenyegetőire.