A gésák léte egyenes következménye a japán családi rendszernek. A japán ember ugyanis nagyon szereti a vendégeskedést, a háziasszonynak azonban a férfitársaságban nincs semmi keresnivalója. Ezt a kérdést - hogy a vendégek szórakozzanak is, de a háziasszony mégse legyen jelen - a japán gésa-rendszer oldotta meg. A jó gésa tehát mindenek előtt a háziasszonyt helyettesíti a házon kívüli vendégeskedésnél. A jó gésa magában egyesíti mindazokat a kiváló tulajdonságokat, amelyeket a női ideállal szemben támaszthatnak. Szép és szellemes, mozdulatai elegánsak, akárcsak gondolatainak kifejezési formái, és mindenek előtt mindent elnyel, amit hall, semmit se ad vissza. Az igazi gésa erkölcsös.

Hosszú évekig tart azonban, mire a hölgyek elérnek erre a művészi fokra. Kyotóban, Japán ősi fővárosában, ahol képzésük a szokásosnál szigorúbb, maikóknak - tánc asszonya - és geikóknak - művészet asszonya - nevezik a gésa-jelölteket, illetve a gésákat.

A gésák különböző társadalmi osztályokból kerülnek ki. Vannak olyan lányok, akik vidékről kerülnek a gésa-negyedekbe, ők általában műveletlenek. Vannak, akiket a gésaházak a 9-10 éves korukban adoptáltak a szegényebb családoktól.

A tanulás folyamata

A gésajelöltek reggeltől délutánig - 10-11 órától délután 3-ig - egy különleges tanintézetben tartózkodnak, ahol táncot, zenét és teaszertartást tanulnak. A tanórák után házimunkát végeznek, majd 4 óra tájban elkezdenek készülődni a 6 órakor kezdődő vacsorákra. A maikónak akkor is készenlétben kell várakoznia, ha nincs dolga este, mert váratlanul is szükség lehet szolgálataira. A maikóknak 1950 előtt nem volt szabadidejük, ma azonban egy hónapban 2 szabadnapjuk van. Ma a legtöbb jelölt 15 éves korában kezdi a tanulást, de van, aki csak 18 évesen, a középiskola elvégzése után választja ezt a hivatást.

A sikomi időszak kb. egy esztendeig tart. Ez alatt az idő alatt a lány egyszerű kimonóban jár, haját kedve szerint viselheti, de le nem vágathatja.
A sikomi-szan élete megerőltető és napjai hosszúak. Meg kell várnia, amíg a vacsoráról visszaérkező nővérei végeznek, és csak azután tisztálkodhat, ha az okija minden lakója végzett a tisztálkodással - ez lehet akár hajnali 3 óra is - és másnap korán kell kelnie, hogy el ne késsen az iskolából. Meg kell tanulnia, milyen a helyes testtartás, viselkedés, a vacsorahelyiségbe való belépéskor történő meghajlás megkívánt módja, és azt, hogy hogyan kell beszélni a vendégekkel, és az elvárt, hagyományos módon szórakoztatni őket.

Ezt az időszakot a szan-szan-kudo zárja le, amikor maikóvá válik a jelölt. A maikó új nevet kap, mely magába foglalja nővére nevének egyik betűjegyét. Ez a szertartás jelzi, hogy hivatalosan is befogadták a családba.

Minden gésának meg kell tanulni a samiszenen - szó szerinti jelentése: az ízlés 3 húrja - játszani, mely egy gitárszerű hangszer, keskeny fanyaka van, 3 dugóval hangolható. A gésáknak más hangszereken is meg kell tanulni játszani. Egyik legelső kötelességük elsajátítani a cucumi nevű kicsi dob művészetét. Színpadi fellépéseken a táncosokat kísérik egy hat dobosból és egy fuvolásból álló zenekarban. Minden hangszerhez érteni kell egy kicsit.

A dob-, a fuvola- és a samiszenórák után énekóra következik. Énekelni mindenkinek kötelező megtanulni, tehetségtől föggetlenül. Meg kell tanulniuk továbbá balladákat, verseket írni Haiku-formában. Ezeket már egészen kis korban elkezdik tanulni. A zene mellett a táncnak is nagy szerepe van a gésák művészetében. Bár mindenkinek meg kell tanulni a táncok alapvető elemeit, csak a legígéretesebb és legszebb gésák fejleszthetik művészi fokra tánctudásukat.

A zenei művészeteken kívül nagy hangsúlyt fektetnek a tea-szertartás - szad oktatására, mely a gésák képzésének nagyon fontos része. Célja nem feltétlenül a teaivás élvezete, inkább a jó modor és az etikett bemutatása, miáltal gazdagodik az illető személyisége és kulturáltsága. Minden mozdulata szertartásos: az üdvözlés, a tea elkészítése, a csésze átnyújtása, az ikebana értékelése, de még a füstölők illatának élvezete is. A teaivás szertartása leginkább térdeplő helyzetben végrehajtott tánchoz vagy meditációhoz hasonlítható, melyhez kifinomult, kecses mozdulatok tartoznak. A gésák képzéséhez tartozik, hogy jártasságot szerezzenek még a kalligráfia - illetve az ikebana, a virágrendezés művészetében.

Illemszabályok

A gésák fő viselete a kimonó. A kimonó viselésének szabályai nem sajátíthatók el a foglalkozásokon, leginkább a táncórák alkalmasak arra, hogy a gésák megtanulják természetesen viselni ezt a ruhadarabot, úgy, hogy kényelmesem tudjanak benne mozogni. Csak így lehet feltűnés nélkül beilleszkedni egy gésacsoportba. Minden évszaknak, ünnepnek, hétköznapnak megvan a maga trendje: az határozza meg, milyen színű, anyagú legyen az öltözék.

A szüzesség elvesztése

A gésa-jelölt életében fontos esemény a mizuage, a szüzesség elvesztése, melynek szintén komoly szertartása van. A maikók szüzességét árverésre bocsájtják. A maikónak meg kell ajándékozni egy ekubó nevű süteménnyel azokat a férfiakat, akiket a gésa-jelölt nővére kijelöl. Majd a kiválasztott és megajándékozott férfiak elkezdenek licitálni a jelölt szüzességére. Aki a több pénzt ígéri, az veheti el a maikó szüzességét. A jelöltek többsége egy tucat férfit ajándékoz meg. Aki elveszi a maikó szüzességét, a gésa patrónusa marad élete végéig, ám ez nem jelent semmiféle speciális előjogot.

Szolgálati ideje leteltével a gésa függetlenné válik, maga irányítja életet. Tanulása azonban nem ér véget. Több órára is jár, hogy tovább javítsa művészi képességeit. Ezenkívül gyakran továbbképzik magukat otthon olvasással, nyelvtanulással a törzsvendégeik igényeinek, érdeklődési körének megfelelően.

A szabályok szigorú betartása, a régi idők szokásainak és gyakorlatának őrzése folytán ezek az érdekes nők közvetítik Japán művészetének múltját, féltve őrzött kulturális örökségeit. Ők az ország múltjának köztiszteletben álló letéteményesei.