Adatai

Faj: ember Titulus: szellemírtó, hivatásos pofozógép

Kor: 16

Magasság: 168

Hajszín: barna

Szemszín: barna

Viselete: egyszerű kimonó, harc közben szellemírtó egyenruha

Fegyvere: Csonttörő bumeráng

Támadása: Csonttörő

Jellemzése

Sango testesíti meg a NŐ-t. Pontosabban, a harcos nőt. Kedves, szimpatikus viselkedését és arany, mégsem vajlágy szívét képes egy perc alatt "levetkőzni", és átváltozni amazonná, aki vérszomjas harci kiáltások közepette tucatszám gyilkolja a szellemeket. Nem jön valami könnyen zavarba, de hogyha a fenekét fogdossák, vagy drága Mirokuja kedves szavakat suttog neki mikor kettesben vannak... na az már más tészta:D

Múltja, családja

Az ősi szellemírtó klán vezetőjének idősebbik gyermekeként született a szellemírtók falujában. Szinte azonnal beleszeretett a harcba, ezért nem is volt hajlandó követni hagyományaikat, miszerint nő nem való harcmezőre. Kitartása az egyik legjobb szellemírtót faragta belőle, aki másodpercek alatt képes elbánni bármilyen szörnyeteggel. Azonban a lányt nem csak a küzdelem és a kalandos élet éltette. Ha csak tehette, az öccsével, Kohakuval és a cicájával, Kirarával játszott a réteken, távol minden bajtól és veszélytől. Kistestvére jelentette neki a világot, amiért bármit megadott volna.

Jelenje és közelmúltja

Egy aljas csapdába besétálva a falu legjobb szellemírtó egy éjjel elmentek Kagewaki nagyúr palotájába. A szellemmel, ami a palotát látszólag háborgatta, gyorsan végeztek. Ám a férfürdő még csak akkor kezdődött: Kohakut megbabonázták, és elméjét elhagyva lemészárolta édesapjukat és barátaikat. Mikor Sango rájött, mi történt öccsével, égtelen haragtól vezérelve neki rontott a felelősnek: a palota urának. Haragjának meg is lett a következménye. Míg ő "csupán" súlyos sebeket kapott, testvére halálosakat. Kohaku meghalt, vele együtt pedig bizonyos mértékig Sango is.

Ki tudja, ha nem találkozik Inuyasháékkal, a magány és a gyász érzete teljesen beszippantotta volna szerencsétlen lányt, aki előtt még ott volt egész élet. A gondviselés azonban éppen jókor küldte oda az akkor négy fős kis csapatot, való igaz, nem hagyományos módon. S bár Sango nem adta fel a reményt, hogy visszaszerezze a közben Naraku karmai közé került öccsét, viszonylag boldog újdonsült barátai körében.