Tsubaki
Senima 2009.08.19. 12:08
Adatai
Faj: ember /boszorkány Titulus: hivatásos vén szatyor
Kor: olyan 70-80 között lehet
Magasság: 178 cm
Hajszín: fehér
Szemszín: lila
Fegyvere: kígyó, varázserő
Támadása(i): szellemek ereje, kígyója, mágiája
Jellemzése
Tsubaki rettenetes módon szereti magát - szépségét, fiatalságát, erejét. Bármire képes azért, hogy akár csak látszatként is, de fent tartsa magáról azt a hitet, hogy ő fiatal, szép és erős. Amikor ez nem jön össze neki, elveszti az eszét.
Múltja, családja
Családjáról semmit sem tudni. Egész gyermekkorát egy szentélyben töltötte. Ő akart lenni a legnagyobb papnő. Ám vot egy nagy vetélytársa: Kikyo. Tsubaki akárhogyan is próbálkozott, nem volt képes többet felmutatni Kikyonál - így mestere a Szent Ékkő felügyeletével Kikyot bízta meg helyette. Tsubaki ezen annyira felháborodott, hogy elhagyta a templomot, és sötét mágiával kezdett foglalkozni. Rögeszméjévé vált mint a Szent Ékkő, mint a védője. Egy nap aztán megtámadta Kikyot, hogy megölje és elvegye a Szent Ékkövet. A sors azonban nem volt vele kegyes. A papnő visszaküldte rá saját átkát, így az őt találta el. Ne tudni pontosan mi volt az átok, csak annyit, hogy a következtében Tsubaki arca elcsúfult. Ebbe aztán belerokkant.
Jelenje és közelmúltja
Alkut kötve a szellemekkel tartotta fenn testét hosszú.hosszú évekig. Egy eberöltővel később aztán Naraku elküldetett érte, és felajánlotta neki, hogyha megöli Inuyashát és Kagomét, megkapja a Szent Ékkövet. Tsubaki persze kapva kapott az alkalmon, és majdnem véghez is vitte tervét. Ám pechére kiderült, hogy Kagome Kikyo reinkarnációja, és ezt nem hazuttolva meg nehéz volt vele elbánni. Nem is ment neki. Az utolsó percben sikerült elmenekülnie a csatatérről, és régi szentélyébe menekülve tervezgette tovább a hatalomratörését. Feltámasztott egy pokoli szörnyet, és beleköltözött a testébe. Az élet azonban úgy döntött, elege van a kisded játékaiból, így a szörny feltámasztása volt élete utolsó tette. Az őrület határán állva, öregen és ami a lényeg: csúnyán távozott a túlvilágra.
|